Kutyát veszek!

Kiirodalmazom a Petforyou oldalát..

Szóval az úgy kezdődött, hogy szétmentem a párommal. Nem mondom, hogy bánom, mert tudatos döntés volt, emberségesen váltunk el. De azért attól még nem vidám az ilyesmi, szenvedtünk miatta és azóta se találkoztunk. Én nem hiszek abban, hogy utána barátok maradhatnánk, de mindegy is, nem erről akarok most írni. Egy egészen más sztereotípiáról, amiben azért van valami. Mert én miután túlestem a szokásos tábla csoki magamba tömve romantikus filmeket nézve féle kliséken – meg persze új frizura, új ruha, hirtelen utazás – rájöttem, hogy nekem kutya kell.

Életemben nem volt kutyám, gyerekoromban a lakásba nem lehetett – anyám szerint. Most viszont én döntök, és hiába lakom még mindig lakásban, most én kutyát veszek! De milyet? Elkezdtem bújni a netet és végül a Petforyou honlapon találtam egy tök jó fajtaösszehasonlítót. Ez kell nekem! Egy darabig azon fáradoztam, hogy úgy állítsam be az igényeimet, amíg végre ki nem dobta az agarat, de be kell látnom, hogy nem vagyok hajlandó ennyit takarítani a szőre után. Viszont én mániákusan utálom, ha minden szőrös – és igen, ez a nő akar kutyát! Csend. Úgyhogy a Petforyou segítségével kezdett körvonalazódni, hogy mit is akarok. Na de honnan?

A Petforyou menhelyek

Arra elég hamar rájöttem, hogy bizonyos fajtákat aranyáron mérnek. A Petforyou ugyan nem foglalkozik kutyaeladással, így egy kicsit tágítottam az ismereteimen és máshova is elbarangoltam. De nevetségesnek tartom kifizetni negyvenezer forintot egy kutyáért. Egyrészt kezdő vagyok, nekem kutya kell, nem I-kutya! Másfelől nem tenyészteni akarom vagy ilyesmi. Azt meg nem is mondom, hogy hála egy Petforyou cikknek azt is hamar felfogtam, hogy a kutya költség. Persze az ember nem sajnálja tőle, nem lebeszélni akartam magam vele, de tény, hogy ha van ötvenezer forintom az egészre, akkor abból nem adok ki negyvenet csak a kutyára, mert az oltásait a maradékból biztosan nem lehet fedezni.

Úgyhogy minél tovább tanakodtam, annál inkább szimpatikussá vált, hogy menhelyről fogadjak örökbe egy kölyköt. Ebből nem akartam engedni, mert kövezzetek meg, a kölyök cuki és szeretném látni, ahogy felnő. De valójában, hogy az a kölyök egy uszkár, vagy tacskó, olyan mindegy. Körülbelül belőttem, hogy mit szeretnék – kevés szőr! – és elkezdtem a Petforyou menhelyeket böngészni. Őszintén szólva menhely is annyi van, mint égen a csillag, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy aggályosan sok a kóbor, és oltatlan eb, de én most csak kutyát szerettem volna, nem megváltani a világot.

Bibliám, a Petforyou

Pár hónapig menhely facebook oldalakat bújtam. A Petforyou adatbázisból eljutottam három négy a közelemben lévő menhelyhez, azokat figyeltem, hogy mikor milyen kiskutyák érkeznek. Jellemző módon ezeket „kapkodják” l leghamarabb, úgyhogy ha nem akartam engedni a kölyökből – márpedig nem szándékoztam – akkor nem volt más hátra, mint folyamatosan résen lenni.

Aztán egyszercsak reggel láttam egy Petforyou posztot, egy alomnyi kiskutyával, amikbe első látásra beleszerettem. Persze ezelőtt az összesbe is, de most pont volt időm felhívni őket, hogy munkából hazamenet beugorhatnék-e megnézni őket. Szerencsémre rövid péntekem volt, már délután négykor ott voltam a telephelyen. Utólag belegondolva ez valszeg egy behozhatatlan előnyt adott nekem. Kérdezték, honnan ismerem őket, mondtam, hogy a Petforyou oldalán találtam meg őket, ismerték.

Kiválasztottam Zorrót, aki egy uszkár csau-csau keverék, fekete, bozontos és mókás kis fülekkel. Imádtam. Ő is engem – bár ez nem volt kitüntetett figyelem, mert mindent és mindenkit imád azóta is. Elláttak mindenféle információval, megnézték a lakásomat is, kifizettem az oltások, ellenértékét és megbeszéltük, hogy mikor jövök vissza ivartalanításra. Nagyon jó, hogy kaptam tájékoztatót, mert bevallom az őszintét, a felére nem emlékszem. Az elején frászba voltam és éjt nappallá téve a Petforyou cikkeit bújtam. Nagy mázli, hogy pont hétvégére esett a kölyök elhozása, mert hétfőn szegényke már egyedül is lett hagyva. Megszakadt a szívem érte és látszott, hogy meg is viseli, de hát.. a felnövés. Szegénynek hetekbe telt, amíg megszokta és szerintem egy jó hónapba, mire feldolgozta. Nagyon sajnáltam és azóta is igyekszem mindig hosszú sétákkal, sok játékkal kárpótolni. Járunk kutyaiskolába is, úgyhogy a kutya társaság is megvan. Ez nekem sem utolsó dolog, mert az egyik kutyatulajnak olyan válla van, hogy alig várom a nyarat, mikor talán kabát nélkül láthatom végre..

Petforyou tippek

Mostanában még mindig sokat lógok a Petforyou oldalán, bár fél év után már értelemszerűen nem azt olvasgatom, hogy hogyan szoktassam le a rágásról – sose fogom, de az elviekkel tisztában vagyok. Viszont a facebookon mindig feljönnek az aktualitások, amik még mindig érdekesek. Mikor van kullancsszezon, oltási emlékeztető, nyár jön, meleg lesz, tél van, sózott utak, stb.

Legutóbb a Petforyou állati nagy kihívás versenyükbe is beneveztem, mert tele vagyok cuki szelfikkel Zorróról és miért ne. Kb öt percembe ha telt. Most mondjuk pont nem nyertünk, de nem baj, lefogadom, hogy lesz még alkalmunk rá, hogy bizonyítsuk, Zorrónál cukibb nem létezik a világon.